Előjáróban szeretnék néhány tévhitet eloszlatni a tökéletes védelemről, amivel egyre többször találkozok hirdetésekben.
Senki nem szeretnék elkeseríteni, de tökéletes védelem NEM létezik. Sőt törekedni sem igazán célszerű a tökéletes védelmi állapotra mert nagyon költséges, lakossági viszonylatban általában meghaladják a védeni kívánt értéket.
Véleményemnek látszólag ellent mond az egyik barkács és mindenes áruház hirdetése -de idézhetnék számtalan Internetes hirdetést is -, hogy tökéletes védelmet nyújtó riasztórendszer BRUTTO 28.500 Ft-ért. Sőt kábelszerelésre sincs szükség, az egységek rádiósan kommunikálnak egymással. A szett mindent tartalmaz, a szerencsés vásárló otthon, különösebb nehézségek nélül képes elvégezni a szerelési munkálatokat. Gyakorlatilag szükségünk van még négy darab kilenc voltos (9V) elemre, valamint egy szabad 230V-os csatlakozóra a bejárati ajtó környékén.
Nosza, nézzük mit kapunk a pénzünkért. Vásároltam egyet, és a tapasztalataimat ezúton közzéteszem.
Szép színes dobozban található a vagyonvédelmi mindenes. A doboz bontását követően, már egyből érzem, azt a bizonyos jellegzetes “illatot”, amit valószínű, hogy a távolkeltről származó műanyag kelt nagy lendülettel a dobozból kiszabadulva. Nem szeretném tovább untatni az olvasót a csomagolás rejtelmeivel, de az látszik rajta, hogy gondos kezek munkája.
A riasztórendszer négy részből áll. Egy központi egységből, ezen található a billentyűzet is (kicsit később leírom, hogy az ilyen megoldást miért tatom kaotikus hibának), egy mozgásérzékelőből, egy nyitásérzékelőből, valamint a szirénából. Egy darab elem kell a rádiós infrába, egy a szirénába, valamint egy a központba. A rendszer tesztelését a műhelyasztalon végeztem, nem szereltem fel az infrát a falra, valamint a nyitásérzékelőt a központhoz közeli bajtóhoz (2m vezetéket adtak ehhez a feladathoz).
Szóval elemek be, központ táp alá. Ami meglepett, hogy az egységek azonnal látták egymást, azokat nem kellett programozni. Nohát, a gyártó ezeket felprogramozta helyettünk előre -gondoltam-. Azért kíváncsiságból belenéztem az infrába, hogy milyen beállítási, bővítési lehetőséget látok. Nem voltam felkészülve egy műszaki gyönyörre (főleg a származási helye és az ára alapján), de amit láttam, azért kicsit hasba vágott. A költséghatékonyság, és az egyszerű gyártási technológia olyan mértékben találkozott, hogy az egész érzékelőt sikerült megoldani egy darab ragasztópisztollyal rögzített chipp-el, valamint egy érzékelő-fejjel. Beállítás, szinkronozás, billenő, nyomható, vagy akármilyen kapcsoló semmi. Az árnyékolás és a zavarvédelem a beállítási lehetőségek figyelembevételével került kialakításra, tehát nyomát sem találtam az eszközben. De tény és való, működött. Ha mozogtam előtte felvillant a kis lámpácskája (direkt nem írtam LED-et), valamint ezt az információt a központi egységnek is beküldte. Lesz még ebből valami -kezdtem lelkesedni- az első sikerélmények hatására.
Gyári alapértelmezett kód megvan, sikeresen átírom, időzítéseket a leírás alapján átállítom. Kicsit nehezíti a helyzetet, hogy a központi kezelőegység négy plusz egy nyomógombból áll. Ezek sorrendben 1, 2, 3, 4, PRG feliratot viselik. Szóval a megadható négyjegyű kódszámok is csak 1,2,3,4 számjegyeket tartalmazhatnak (muhaha). Nem baj, alkalmazkodunk (bár szerintem a felhasználok egyik -lényeges nagy- része ilyen esetben az 1234 vagy 4321 kódot választja). Megjegyzem ezt tettem én is.
Rendszert élesítem, késleltetést megvárom, belépek és NÁJÖT-NÁJÖT hangjelzéssel a sziréna már jelzi is az illetéktelen mozgásomat, meglehetősen bántó hangerővel, dehát ez a dolga.
Ok, nézzünk egy egyszerű műszaki tesztet. Elemet kiveszem a szirénából, és a mozgásérzékelőből, olyan megfontolásból, hogy megnézzem, hogyan jelzi az elem merülését vagy hibáját. Várok-várok. Mikor már húsz perc múlva sem történik semmi, előveszem a leírást, -ami elég furcsa szójárású ?magyarítógép? készített- hogy megnézzem, mit is kellene látnom. Hát semmit, mint ahogy nem is történt semmi. Ez azt jelenti, hogy az eszköz nem jelzi, hogy merül az elem a szirénában vagy az érzékelőben, esetleg annak csökkent a hatótávolsága, vagy teljesen működésképtelenné vált. Ez nem egy túl baráti megoldás, de sajnos még ez a kaotikus hiba, nem is a legnagyobb hibája a riasztónak.
Amint már írtam, a központ és a kezelő egy egységet képez. Nos azért nem tartom ezt a megoldást jó ötletnek, mivel a kezelőt mindenképpen késleltetett zónában kell elhelyezni, ugyanis a rendszer tulajdonosának is kell hagyni időt a kikapcsolásra (kikapcsolási késleltetés). Ezt az értéket általában 10-15 mp-ben célszerű meghatározni, ugyanis ez az idő elég arra, hogy a kódot kétszer-háromszor is el lehet rontani, és még mindig van idő kikapcsolni a riasztót. Igen ám, de ha a kezelő mögött közvetlenül ott a központ, ez az idő arra is elég, hogy illetéktelenek ne a négy számjegyből álló kód megfejtésével foglalkozzanak (bár erre is van esélyük), hanem nemes egyszerűséggel lerúgják a falról, és a papírvékony műanyag házával együtt, kicsit megtapossák. Ezzel a művelettel, gyakorlatilag másodpercek alatt lehet a központi egységet hatástalanítani, amiről a sziréna egyszerűen nem szerez tudomást (nincs életjel küldési funkció). Még egy profi fémdobozos riasztóközpont sem illik késleltetett zónába rakni, itt a kezelővel való közvetlen szerelés ezt egyenesen megköveteli.
Tesztelési funkciómat itt abba is hagytam, mivel az eszköz teljesen használhatatlan, ezért nem láttam értelmét evvel tovább foglalkozni. Nem próbáltam, de majdnem biztos, hogy a kommunikáció nem ugrókódos, előfordulhat, hogy a szomszéd rádiós csöngője, kapuja stb. is válthat ki téves riasztást, valamint a rém egyszerű -bocsánat költség-hatékony- érzékelő is szórhatja a riasztásokat mindenre (légy macska, radiátor, vagy csak úgy).
Nem akarom az olcsó gyártók forgalmát rontani -ugyanis teljesen más minőséget állítanak elő, mint amivel mi dolgozunk-, de a fentebbi kis ismertetőt aki végigolvasta valószínűleg belátja, hogy nem érdemes ilyen eszközzel védeni ingóságait, vagyonát.